Interjú a Soproninfo.hu-nak


Balogh Béla író, mérnök neve nem ismeretlen a Soproni nagyközönség elõtt sem, hiszen több alkalommal járt már nálunk elõadást tartani, ahol mindig telt ház fogadta. Hazánkban aligha van olyan ezotériával foglalkozó olvasó, kinek ne lapulnának mûvei a könyvespolcán.

Olyan „ezoterikus” könyvek fûzõdnek nevéhez, mint: A végsõ valóság, mely alapjaiban rengette meg a fizika és a spiritizmus közti kicsiny határvonalat, továbbá A tudatalatti tízparancsolata és a A gyógyító meditáció. Most a Sopron.Info.hu-nak adott interjúját olvashatjátok, melyet tisztelettel köszönünk szépen.  Az íróval Demuth János beszélget:

Kedves Béla. Többször járt már városunkban, hogy érezte magát nálunk?

Sopronnak különös varázsa van. Húszévesen még erdõmérnök szerettem volna lenni, és már akkor nézegettem, hogy milyen jó lenne ezt a képesítést a soproni egyetemen megszerezni. Ezt az akkori – romániai – Ceausescu-rendszer nem tette lehetõvé, így Sopronba csak mintegy harminc évvel késõbb jutottam el, és az itt öltött idõ rendkívül kellemesen telt.

Milyennek találta a Soproni hallgatóságot?

Érdeklõdõnek, rugalmasnak és befogadónak. Nem könnyû ugyanis egy teljesen új világképpel elõállni, különösen akkor, ha ez a világkép jórészt ellent mond nagyon sok mindennek, amit az iskolában tanítottak nekünk.

Ez az új világkép logikus, könnyen érthetõ és átlátható, ezzel együtt mégis csak olyan emberek alkalmasak a befogadására, akiknek a szívében több a szeretet mint a félelem. Tulajdonképpen az emberi szívben élõ szeretet, vagy az önzetlen segítségnyújtásra való hajlam az emberi spirituális fejlõdés mértéke.

Hazánkon kívül mely országokba kap még rendszeresen felkérést?

Lehet, furcsán hangzik, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ez az információ elsõ sorban magyar ajkú emberekhez szól. Hiába fordították le eddig másik négy nyelvre, egyelõre alig van iránta érdeklõdés.

Ennek ellentéteként rendkívüli az érdeklõdés a magyarlakta terülteken, de Amerikában és Angliában élõ magyarok is felkerestek már leveleikkel. Elõadásokat – Magyarországon kívül – elsõ sorban Szlovákiában és Erdélyben tartottam, de ausztriai magyarok egy csoportja többször meghívott Wellsbe is.

Mit gondol, mi jelenleg Magyarországon a fõ testi-lelki-szellemi probléma?

Probléma nincs, csak megoldandó feladat :-) A feladat pedig elsõ sorban az, hogy igyekezünk megismerni az univerzum természetét, felépítését, belsõ törvényeit. Ezen belül ismerjük fel saját nagyságunkat, saját lehetõségeinket.

Ez – egy kis útmutatással, amilyen „A végsõ valóság”-ban található – mindenkinek könnyen megy, mert az univerzum törvényei kitörölhetetlenül be vannak írva a szívünkbe. A tudás – ilyen vagy olyan formában – mindig is a rendelkezésünkre állt. Gondoljunk csak a különbözõ vallások tanításaira, parancsolataira. Sokan hittek ezekben a tanításokban, és igyekeztek követni is õket.

A kommunizmusnak nevezett korszak sajnos azt igyekezett elültetni az emberekben, hogy élettelen anyagból véletlenszerûen élet lesz, majd ez az élet homo sapiens szintig fejlõdik. Az ilyen darwini homo sapiens élete a születéstõl a halálig tart, és cselekedetei nem járnak következményekkel.

Ennek a gondolkodásmódnak az eredményeit látjuk ma, amikor olyan szinten avatkoztunk bele bolygónk ökológiai egyensúlyába, amely már az egész emberi faj létét fenyegeti. Ideje volna lemondani tehát arról az elképzelésérõl, hogy cselekedeteink nem járnak következményekkel, és felismerni, hogy igenis minden egyes cselekedetünk következményekkel jár.

Amint megértjük – és hangsúlyozom, ezt nem kell elhinni, elég ha megértjük – hogy mindaz, amit mások ellen teszünk, saját magunk ellen fordul, nincs az az épeszû ember, aki továbbra is akadályokat gördítene mások útjába. Így hát Magyarországon a probléma megoldása és egyben a feladat rendkívül egyszerû: Ismerjük meg, értsük meg, kik vagyunk, milyen törvények hatása alatt élünk.

Ezt a tudást osszuk meg mindazokkal, akik már be tudják fogadni, és – nem utolsó sorban – ültessük át a hétköznapi élet gyakorlatába.

Milyen megoldást tud tanácsolni az embereknek?

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy pap, akitõl megkérdezték, hogy milyen az Istennek tetszõ élet.

A válasz ez volt: „Szeress, és tedd azt, amihez kedved van!”
Ha szeretsz, úgy sem teszel olyat, amivel másoknak árthatsz. Ezen belül pedig miért ne tehetnéd az, amihez kedved van?

Ez azért nem mindenki számára adatott meg, hiszen az emberek többsége már csak anyagi okokból kifolyólag sem teheti azt, amihez kedve van.

Valóban nem, és mindaddig nem, amíg nem tanul meg önzetlenül szeretni, adni, elfogadni, megbocsátani, és amíg nem ismeri fel, hogy a saját gondolatának milyen hatalmas teremtõ ereje van.

Melyik könyve a legnépszerûbb?

Azt hiszem, „A végsõ valóság” és „A tudatalatti tízparancsolata” egyformán népszerû. Az elsõ az elméleti alapot biztosítja, a másodikhoz mellékelt CD a gyakorlati alkalmazásban nyújt segítséget. A harmadik könyvemet, a „Gyógyító meditáció”-t nem is ajánlom mindenkinek, mert a mellékelt CD-n lévõ meditációk nagy erõket mozgatnak meg, és inkább azoknak valók, akik a spirituális utat már felelõsségük tudatában járják.

Mikor jelenik meg új könyve?

Remélhetõleg lesz annyi idõm, hogy 2008 õszére sajtó alá rendezzem a következõ könyvet, amely a daganatos betegségekbõl való kigyógyulást hivatott segíteni.

Melyik internetes portálon olvashatunk Önrõl és elõadásai helyszíneirõl, idõpontjairól?

Leghamarabb a http://www.baloghbela.hu/ oldalon találhatók meg az elõadások idõpontjai, de be kell vallanom, néha elõfordul, hogy megfeledkezem a honlap frissítésérõl.

Mit üzen a Sopron.info.hu olvasóinak?

Elsõ sorban azt, hogy a megszerzett tudást ne tekintsék kincsnek mindaddig, amíg nem sikerült átültetni a hétköznapi gyakorlatba. A hétköznapi gyakorlat viszont nagyon egyszerû: Legyetek barátságosak. Legyetek barátságosak a családotokkal, a munkatársaitokkal, és általában mindenkivel, akivel az élet összehoz. Szeressétek egymást és segítsétek egymást.

Tisztelettel köszönöm szépen az interjút, és további sok sikert kívánok Önnek.
Demuth János

Kezemben tartok egy kórházi zárójelentést. Diagnózis: rosszindulatú emlõdaganat. A szövettani mintavétel eredménye alapján a kitapintható csomót tíz nap múlva mûtéttel eltávolították, azonban a kioperált szövetekben a patológiai vizsgálat már nem mutatott ki semmiféle kóros elváltozást. Az eredmény mindenkit megdöbbentett, kivéve Balogh Bélát, aki betegként szerepel e két évvel ezelõtti zárójelentésen

ideál: Hogy van most?
– Tökéletesen. Miért lennék másképp?

ideál: Mégiscsak daganatos beteg volt, igaz, csupán tíz napig, ahogy ezt megtudhatjuk legújabb könyvébõl.
– Mindez annyit jelent, hogy meg kellett tanulnom valamit a betegségem segítségével. Az pedig, hogy a tünetek bármikor visszatérhetnek, nem más, mint mumus, amivel évekig rettegésben lehet tartani az embereket. Ha felismerjük, mire figyelmeztet a betegség, és meg tudjuk szüntetni a kiváltó okokat, majd vigyázunk rá, hogy ne teremtsük újra, akkor a betegség nem tér vissza többé, mert elvégezte küldetését.

Nem tudtam nemet mondani
ideál: Mire figyelmeztette az emlõdaganat?
– Túlhajtottam magam, és a daganat figyelmeztetett az egyirányú energiaáramlásra, ami abból adódott, hogy huzamosabb ideig több ember helyett dolgoztam, és közben nem pihentem. Így reagált a szervezetem. Abban az idõben egyidejûleg építettem a lakásom alagsorában kialakított meditációs termet, elõadásokat tartottam, médiaszereplést vállaltam és – nem utolsósorban – elláttam mérnöki teendõimet. Mindemellett az elõzõ könyveim kapcsán nagyon sokan akartak találkozni és beszélgetni velem, és én igyekeztem eleget tenni ezeknek a kéréseknek, mert úgy éreztem, ha már továbbítottam az embereknek olyan gondolatokat, amelyek képesek megalapozni egy más világszemléletet, akkor kötelességem válaszolni a további kérdéseikre is. Nem tudtam nemet mondani. Eközben éreztem a rám nehezedõ nyomás miatti stresszt, de azt hittem, kibírom.
ideál: Pedig nem!
– Éppen erre tanított meg a betegség. Rádöbbentett, hogy hol vannak azok a határok, ahol már a saját érdekeimet kell elõtérbe helyezni.
ideál: Lelki-szellemi nehézségeket és tanulságokat említ, de végül mégiscsak a test betegszik meg…
– Így van, mert a fizikai betegség mindig a kibillent energiaáramlás eredménye, ami pszichés és asztrális síkon, más szóval: gondolati és érzelmi síkon kezdõdik. Persze emellett nem hagyhatom figyelmen kívül a testi elõzményeket sem, mint például azt, hogy meglehetõsen elsavasodott a szervezetem. Igaz, hogy 18 éve semmiféle húst nem eszem, de a sajtot nagyon szeretem, az pedig az egyik legerõsebben savasító étel.

Szellemi-lelki-testi tisztaság
ideál: Milyen megfontolásból vegetáriánus?
– Foglalkozom spirituális gyógyítással, ami azt jelenti, hogy szakértõ kollégáimmal együtt segítünk a beteg embereknek abban, hogy saját erejükbõl talpra tudjanak állni, és ezáltal végleg meggyógyulhassanak. Hiszen a gyógyulást nem az operáció jelenti, az csak tüneti beavatkozás, a betegség hozta feladatot kell megoldani. Ahhoz, hogy ebben segíteni tudjak másoknak, szellemi-lelki és testi tisztaságra van szükségem. A húsevés ebbõl a szempontból nagyon káros, mert beviszi a szervezetbe a sok antibiotikumot és növekedési hormont, valamint az állat megölésekor keletkezett stressz rezgéseit.
ideál: Hogyan pótolja azokat a hiányzó anyagokat, amelyek elsõsorban a húsokból juthatnának a szervezetébe?
– Nekem egyedül a füstölt kolbász élménye hiányzik – mondja mosolyogva. – De komolyra fordítva a szót, azt gondolom, hogy a szervezet – mivel rendkívül intelligens vezérlés alapján mûködik – a bevitt táplálékból képes elõállítani mindent, amire szüksége van. Ennek belátásához azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy az ember és a világ nem csupán annyi, amennyi látszik belõle.
ideál: Azt írja a Végsõ Valóság címû könyvében, hogy egy napon felnézett a csillagos égre, és akkor döbbent rá erre. Mikor volt ez a nap?
– 6-7 éves lehettem. Emlékszem, a fák, a házak, az emberek nagyon nagyok voltak mellettem, én mégis azt éreztem, hogy mindez kevés, valaminek még lennie kell. Ma már tudom, hogy ez nem más, mint néhány magasabb rezgésszámú sík, vagyis az asztrális világ, ahova minden ember ellátogat éjszakánként, álmában. Gondolataink születési helye is magasabb rezgésszámú síkokon van, a mentális síkokon. A gondolataink és az érzelmeink pedig energia formájában hatnak a fizikumra. Ahova gondolat megy, oda energia áramlik, és ahova energia áramlik, ott változás következik be a fizikai állapotban. Aki kételkedik ebben, annak azt javaslom, hogy gondoljon a szexualitásra…, és máris érezheti a gondolatai nyomán jelentkezõ testi változást. Ugyanez mûködik a betegségeknél is, ezért lehetséges az, hogy a kialakult tünetek a gondolatok és érzelmek megváltoztatásával, az energiaáramlás megfelelõ irányba terelésével képesek elmúlni. Ma már mindezt tudományosan is alá tudom támasztani, de akkor, gyerekkoromban, csak éreztem.

Választ adó álmok
ideál: Hogyan talált megértésre egy ilyen gondolkodású gyermek az 1960-as évek elején, Erdélyben, amikor – és ahol – a spirituális gondolkodás meglehetõsen idegennek számított?
– Információforrást és beszélgetõpartnert inkább csak felnõttkoromban találtam ebben a témában. Kezdõ mérnökként elkerültem a magyar határhoz közeli Nagykárolyba, ahol találkoztam egy emberrel, aki megmutatta nekem, hogyan lehet tárgyakat mozgatni a gondolat erejével, és õ avatott be a hipnózis rejtelmeibe is. Akkor tapasztalhattam meg, hogy módosult tudatállapotban mekkora ereje van a gondolatnak. Ha hipnózisban valakinek azt mondom, hogy elnyomok egy cigarettacsikket a tenyerében, és közben csak egy ceruzát érintek oda, a bõre akkor is bepirosodik. Mérnökemberként elkezdtem keresni a megtapasztalt jelenségek mögötti racionális összefüggéseket. Ám ezekre csak késõbb, Svédországban kaptam választ, amikor eljutottam a Fehér Sas páholyhoz, amelynek a vezetõje – Huszár Sándor – tanítványául fogadott.
ideál: Õ válaszolta meg a kérdéseit?
– Nem, de tanításával hozzásegített ahhoz, hogy kész legyek a válaszok fogadására. A válaszok túlnyomó többsége éjjel érkezett, mégpedig úgy, hogy felébresztett álmomból.    
ideál: Miért ment ki Svédországba?
– Egyrészt a gondolkodásmódom nem volt összhangban az akkori Ceausescu-rezsimével. A kiváltó ok pedig az volt, hogy alagútrendszert kellett volna építeni egy olyan helyen, ahol állandó földcsuszamlások voltak. Mondtam az akkori fõnökeimnek, hogy nem tudom elvállalni a feladatot, mert annak megoldása rendkívüli veszélyt jelent az ott dolgozók számára. Mire azt válaszolták: „Nem baj, vannak magyar munkások…” Abban a pillanatban döntöttem el, hogy mennem kell. Jó döntés volt, de nem csak azért, mert kint megbecsülték a munkámat, hanem azért is, mert spirituálisan sokat fejlõdhettem.

Az éghez kiáltunk
ideál: Mégis hazajött… Miért?
– A Végsõ Valóság útja hazafelé vezetett. Elõször svédül írtam meg ezt a könyvet, de az ottani közönség nem volt rá vevõ. Aztán, amikor hazai kiadás céljából elkezdtem lefordítani, rájöttem, hogy a nyelvünk gazdagságának köszönhetõen a svéd tartalomnál sokkal többet tudok elmondani, ha inkább újraírom. A Magyarországon megtapasztalt óriási spirituális nyitottság, befogadóképesség elõször megdöbbentett. Aztán felfedeztem, hogy az ilyen irányú nyíltság egyáltalán nem meglepõ, hiszen anyanyelvünkben is tükrözõdik. Mi tudattalanul is az éghez fordulunk, ha bajban vagyunk. Azt kiáltjuk: segítsÉG!
ideál: Hallgatom, és közben arra gondolok, vajon hogyan talál megfelelõ társat egy ilyen érdekes gondolkodású ember…
– Érdekesen… Egyetemista koromban elég éretlen döntés volt, amikor megnõsültem, azonban az ideális társammal csak késõbb, Nagykárolyban töltött éveim alatt találkoztam. Mindketten házasok voltunk, de olyan erõsen vonzódtunk egymáshoz, hogy nem létezett az az erõ, ami távol tartott volna minket. Így felbontottuk a házasságainkat, és közös életet kezdtünk. Három évig úgy éltünk, mint a Paradicsomban. Aztán a sors azt hozta, hogy külön kellett válnunk. Több mint tíz év múlva találkoztunk újra, de addigra ismét mindketten házasok voltunk. A szituáció kísértetiesen hasonlított az elõzõhöz, azzal a különbséggel, hogy ezúttal az õ férje az én fiatalkori barátom volt. Mivel az igaz szerelem sosem múlik, egy napon elbeszélgettünk a barátommal, és végül megkértem a felesége kezét, azzal a javaslattal, hogy két rossz házasságból csináljunk legalább egy jót. Sikerült!

Interjú az ezokony.hu-nak

Mit talált Sherlock Holmes a túlvilágon?

 A híres regényalak atyja, Sir Arthur Conan Doyle – az angol Spiritiszta Társaság vezetõje – már életében rengeteget foglalkozott a túlvilággal. Két évvel halála után „helyszíni közvetítés” formájában egy médium révén, ám a rá jellemzõ fanyar humorral és iróniával mondta el, hogy spiritiszta korában mekkorát tévedett a túlvilággal kapcsolatban, és milyenek valójában azok a lelki síkok, amelyekre az ember érzelmei, gondolatai, és tettei alapján „rezonanciajegyet” vált, és behangolódik. Sir Arthur tudósítása elképesztõen izgalmas és tényszerû. Sokak számára a túlvilági élet hit kérdése. Nem úgy Balogh Béla – A végsõ valóság, a Gyógyító meditáció és A tudatalatti tízparancsolata címû sikerkönyvek szerzõje – számára, aki hídépítõ mérnök, és a spirituális világok létének szükségességét a tudományos eredmények összevetésével is sikerült bizonyítania. 

– Rá kellett jönnöm – mondja –, hogy a fizikusok több mint száz év komoly kutatómunkája után sem találtak „legkisebb anyagi részecskéket”, nem találták meg az anyagot. Addig jutottak el, hogy az anyagnak van anyagi- és hullám természete. Úgy gondolom, hogy minden hullámnak rendelkeznie kell forrással, tehát – amennyiben hullámtermészetet mutat –, az anyagnak is. Csakhogy ez a forrás nem található meg az anyagi világban. Így csakis a kozmikus sugárzásnál jóval magasabb rezgésszámú energiáról lehet szó, amely képes arra, hogy a kreatív intelligencia végtelen mezején létre hozza azokat a hullámokat, amelyeket mi anyagnak érzékelünk. Testünket is csak azért érezzük szilárdnak, mert az azonos típusú és energiájú állóhullámok anyagi tulajdonságokat mutatnak egymáshoz viszonyítva.

– Abban a tudatban élünk, hogy a gondolatainkat az agy hozza létre. Ezek szerint ez sem igaz?

– Gondolatainknak hatalmas energiája van. Leonid Vasiliev orosz fiziológus kísérletsorozata bebizonyította, hogy a gondolat energiája képes áthatolni akár egy ólomkamra falán, majd hatalmas távolság (1700 km) megtétele után telepatikus úton eljut egyik embertõl a másikig. Az a különös, hogy ma mindent meg tudunk mérni, amit földi anyagok kibocsátanak, csak a gondolatot nem. Erre az egyetlen logikus magyarázat az, hogy rezgésszáma sokkal magasabb a földi anyagénál. A gondolatot nem az agy hozza létre, így gondolatainkat és a gondolkodás képességét a test halála után sem érheti károsodás. Az agy úgy mûködik, mint egy vevõkészülék. Ha ezt felismertük, érthetõvé válik, hogy a halálközeli élmények esetében hogyan lehetséges az, amit oly sokszor dokumentáltak és ellenõriztek. A klinikai halál beálltától az újraélesztésig eltelt idõrõl a beteg képes számot adni – hogy elhagyta a testét, a kórtermet, és ezt vagy azt látott. Testen kívüli állapotban lát, hall, érzékel, gondolkodik, és emlékezik, sõt, az emlékeket képes visszahozni, és átadni az agynak, amikor újraélesztik.

- Ha a lélek és a tudat nem szûnik meg a test halálával, akkor akár új testet is ölthet?

– Regressziós hipnózisban elõfordul, hogy a páciens nem áll meg a gyermekkornál, hanem visszatér valamelyik elõzõ életébe, olyan idegen nyelven szólal meg, amit soha nem tanult, nem is hallott. Egy – Angliában jól ismert – médium 1940-ben arról számolt be, hogy régi inkarnációjában az ókori Egyiptomban beavatási szertartáson esett át. Leírta a szertartás elõtti eseményeket és a terembe vezetõ útvonalat is. Szerinte a bejárat a Szfinx lábai között volt, levezették a Szfinx alatt lévõ terembe. Onnan földalatti folyosón vitték a piramis alatti beavatási helyiségbe. És negyven évvel azután, hogy ez a reinkarnációs emlék nyomtatásban megjelent, kutatók rádiólokátorokkal és ultrahangos vizsgálattal bemérték, hogy a Szfinx alatt valóban van egy terem, ám feltárását az egyiptomi hatóságok a mai napig nem engedélyezték.

- Mondhatjuk azt, hogy az eddig elmondottak kizárják az élet megszûnését?

– Erre van egy negyedik bizonyíték is: a kozmikus sugárzás. Ezt földi anyag létrehozni nem képes. Ha csupán földi anyagokból gyúrt lények lennénk, akkor képtelenek lennénk kigondolni bármit, ami nincs meg bennünk. Elvileg fogalmunk se lehetne a kozmikus sugárzásról, és semmi olyasmirõl, ami bennünk – a materialista tanítás és az evolúció elméletének értelmében – nincs meg. Sõt, tovább mennék. A magasabb rendû intelligencia, a lelkivilágok, vagy Isten fogalma meg se születhetne a gondolatainkban. Azért tudunk róluk, mert mindannyian a lelki világban, pontosabban lelki világokban élünk. Minden éjjel kapcsolatba kerülünk velük, álmunkban. Ilyenkor magasabb rezgésszámú energiára hangolódunk be annak a magasabb rezgésszámú energiatestünknek a segítségével, amit a halálközeli élményekben is használunk. Amíg az álomvilágban tartózkodunk, az a világ is teljesen normálisnak, és – ami fontos – anyaginak tûnik. Az álomvilág nem máshol, csak más hullámhosszon van. Bennünk. Ahogy Isten, és a többi lelki világ is. 

Tiszta Hangok Rádió - A végsõ valóság: Interjú Balogh Bélával

Meghallgatható az alábbi oldalon: http://tisztahangok.wordpress.com/2010/04/21/balogh-bela-iro/